2008. 01. 08-09.

nem lehetek ennyire gonosz. nem lehetek ennyire rossz. nem lehet bennem ekkora feketeség, ami eltöröl mindent, nem lehetek én ez a vérhabos húscaf(at)ka.
legyen inkább bámész semmiség, amikor minden üres, mintha valaki észrevétlen elhalad, otthon magam kapcsolni a villanyt, a szemhéjon vörös duzzanat, tükörbe nem nézni, borítékot nem címezni meg, sms-t archiválni, megkezdett verset abbahagyni. ajándékokat rakni ide és oda, nem keresni okozat-okokat.
mint a dervis, ki körbeforog, meg nem áll, így sodrom magam.
szeretnék megállni, nem lenni, felejteni mindent, eltűnne ez a nagy zsivaj, lenne csend.
tűnne minden, napfény, nevetés, elkezdett és félbemaradt ölelés, zavart pillantás…
tűnne, hogy úgy érzem bolond vagyok, rémült és kiégett, hogy ne lennék polip, lennék még szép és máshogyan szelíd, lennék ki nem vagyok, másvalaki, ne érez-tudnék semmit, halnék meg, hogy lehessek magam.