…mi fáj jobban: a volt vagy a nincs,
hogy az ajtón nincsen már kilincs,
vagy hogy egyszer nyitva állt,
és a lelked kikandikált.
hogy volt velem s most nélkülem,
vagy nem is volt, csak képzelem.
hogy gyávaságból nem lesz már kerek,
vagy a Sárkányfűárus osztott füveket,
vagy a kérőt Laertész és Kirké ölte meg.
[...]
s nem tudom, mit kívánjak, hogy egyszer majd megértsd, mit vesztettél el s mennyiért, hogy egyszer majd lásd tisztán az útelágazást, ahol elfordultál balra. vagy kívánjam, hogy maradj bennem így, ilyen fele-másan.
mintha palackba tenném a szavakat, kidobva tengerre, hogy majd csak megtalál.
mert a visszaposta zárva és halott, nincsenek szavak, sem gondolatok.
lássalak magányban, a zuhany alatt, folyik a víz, sehol semmi hab, a fej lehajlik és mozog a kéz, hűtenéd magad, de minden oly nehéz, mert csendben gyűlt össze a nemvárt fájdalom.
vagy kívánjam maradjon, maradjon halott, önmagába zárva, hol nincsenek holnapok, nincsen múlt sem, és épp úgy nincs jelen, hol körbe forog a tetszés, és nincsen védelem, kívánjam maradjon így, s pakolja életét, a munkába fúlva, napot napra téve, nincs marcangolás, tudja, a helyén van, s a felrakott pakolás bár beszáradt, kérges, de jól van így, hasonulni kezdenek.
nem én döntöttem. csak azon a hajnalon, mikor kételkedni kezdtem, vajon valóban rokon-e és hozzám tartozik, bírja-e szíve, lelke, mivel ennek tartozik.
görgettem előre kettejük életét. most maga görgeti.
születésnap van és rakosgatom a szavakat. s nincs baj már semmi:
a minden közepén maradtam, ki voltam és leszek, vagyok én, mint eddig, vagyok én meg egy.
2008. január 1 – április 3.
